Zempléni termálkincsek nyomában

A balneológia különleges tudomány. Az ókori római fürdőkben tulajdonképpen már balneológia segítségével gyógyítottak, és wellnesseltek a polgárok, akik rá merték bízni magukat a gyógyvizek akkor még kevésbé tudományosan bizonyított hatására. Talán ők a mai fürdőkultúra megalapítói, igazán megadták a módját egy jó kis “pancsolásnak”.

A vízben könnyebbek vagyunk, ízületeinkről lejön a teher;
a vállunkról is lejön a teher, mert a vízben tartózkodás bizonyítottan stresszoldó hatású, amihez még gyógyvíz sem szükséges;
a gyógyvízben való fürdés kúraszerű alkalmazásával az ásványi anyagok felszívódnak a bőrön keresztül és úgy fejtik ki gyógyító hatásukat;
gyomornyavalyára pedig az ivókúra a megfelelő alkalmazási mód.

A Kárpát medence igazán bőkezűen kapott a termálkincsből, viszont még nincs csúcsra járatva a gyógyvizek felhasználása. Abaújban is található egy pár olyan régen működő, most elhagyatott fürdő, ami élhetné akár virágkorát is.

Aranyosfürdő

Nyugodtan érthetjük szó szerint a mostani településnevet. Mivel a Zemplénben bányászták a magyarországi arany jó részét, így akár még elő is fordulhatott, hogy aranyporos vízben fürdött, aki Aranyosfürdőt választotta fürdőzésre. A korábban 10 fürdőszobával és 20 káddal rendelkező fürdőt a Bagoly-kút nevű forrás táplálta, melynek 16-18°C-os kénes vasas gyógyvize elsősorban a csúzos bántalmak orvoslására alkalmas. A jótékony hatású vizet tűzben forrósított kövekkel melegítették, majd ovális alakú kádakba töltötték. Az így keletkezett gőzbe gyógynövényeket is helyeztek, ezzel fokozva a fürdő gyógyító hatását. A látogató közönséget tekintve Aranyosfürdő a köznép kedvelt helye volt, erre is utal a különböző leírásokban található “parasztfürdő” elnevezése is (az erdőbényei fürdő “úri” elvevezést kapott). A fürdő a második világháború évei alatt szinte teljesen elpusztult, gyógyvize ma felhasználatlanul folyik az Aranyos-patakba.

A víz összetétele alapján egyszerű termálvíz, alkáli-hidrogén-karbonátos, csekély sótartalommal. Elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyulását segíti elő.

Az Alsó-kékedi gyógyfürdő

A Szurok-hegy alatt, 320 m tengerszint feletti magasságon eredő melegvizű forrást az elbeszélések alapján a 15. századtól kezdődően használták fürdőzésre. A legenda szerin maga Mátyás király is a forrás kékes vizében, melyről a település a nevét is kapta, illetve személyesen ő ültette a fürdő közelében álló kocsányos tölgyet is.

Az eredeti fürdő egy 31 szobával rendelkező komplexum volt, amely a második világháború előtt a Melczer család birtokához tartozott. A fürdő Kassa közelsége miatt a korabeli viszonyok között kedvező árai miatt egyre népszerűbbé vált, így a millennium évében már 32 szobával, 34 fürdőkáddal, 20 kabinnal és két vendéglővel várta az oda látogató vendégeket. A fürdő a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, majd 1954-es helyreállítását követően az akkori Megyei Tanács üdülőjeként működött, 24 káddal és medencével.

Az andezitbreccsából feltörő forrás vízhozama a csapadékmennyiségtől függően ingadozó. A forrás 22^oC fokos kénes, szénsavas-szulfidos vize elsősorban ízületi, csúzos és köszvényes bántalmak gyógyítására alkalmas. Az Alsó-Kéked szomszédságában található Felső-Kékeden is több forrás és kút található, ám ezek a mai napig kiaknázatlanok.

Gönc fürdője

A fürdő a község észak-keleti szélén került kialakításra korábban, a kénes-savas termálforrás vizét felfogva, melyet a fürdőzésen kívül a lakosság háztartási célra is használta. A Dobogó-hegy nyugati oldalán található forrás vizét évszázadok óta fürdésre használták, a fürdő első vélhető tulajdonosa-építtetője a Pálffy család lehetett. Az 1890-es évektől kezdődően a fürdő épülete “kézről-kézre” járt, hol tulajdonost, hol pedig bérlőt váltott, ám a gazdaságos üzemeltetés nehézségei és az üzemeltetői érdekek ütközése miatt végül az egykoron 10 kádas fürdő – amelyet a Szécsi-forrás táplált – 1954-ben megszűnt. Ugyanebben az évben a Borsod Megyei Vízmű és Csatornamű Vállalat nagyobb vízhozamú kutat tárt fel, melynek következtében strandfürdő telepet építettek ki. A strand működése a 70-es évek második felében szünetelt, mivel a 20-21^oC-os vizet biztosító forrás hozama megcsappant. A forrás az 1979-es helyreállítását követően az egy nagymedencét (33*15m) és egy gyermekmedencét magába foglaló strand 1981-ben megnyitotta kapuit. Jelenleg felújításra vár.

Az Abaújszántói Strand strand- és kádfürdő

A fürdő a település déli részén, a Szerencs patak mellett, a vasútállomás közelében épült. A Zempléni-hegység utóvulkáni működésének köszönhetően a település környékén 20-22^oC-os forrás tör fel, melyekből a Sátor-hegy lábánál található látja el a fürdőt. Az eredetileg kénes vizű strand- és kádfürdő az első világháború előtt élte virágkorát: a hajdani Kőrössy-féle fürdő és mulatóhely a környék legnagyobb és leghíresebb mulatóhelye volt. 1913-ban azonban egy tűzvész a fürdőházban is súlyos károkat okozott, melynek következtében a komplexum több évre bezárta kapuit a közönség előtt. A vezetékes ivóvíz hálózat kiépítésével az eddigi kádfürdős rendszer veszített jelentőségéből, így 1933-ban a város egy versenyuszodát és egy 20 kádból álló kádfürdőt létesített a régi helyén.

A szabadkifolyású vízzel táplált medencék a második világháború előtt melegebbek voltak, azonban egy robbantásos feltárásnak köszönhetően 16 féle ásványi anyagot tartalmazó, ugyanakkor hűvösebb vizet vezettek a fürdőbe.
A strand és kádfürdő bezárása előtt 12 káddal, és egy nyitott (40*25m) és egy gyermekmedencével (15*3m) várta a látogatókat, 23,5^oC-os vízzel.

A víz összetétele alapján egyszerű termálvíz, alkáli-hidrogén-karbonátos, csekély sótartalommal. Elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyulását segíti. A fürdő jelenleg teljes újjáépítésre vár.

Az abaúji patakok nagy része biztosan valamelyik forrásból kapja a vizét, tehát sétáljunk a patakban azzal a gondolattal, hogy közben kényeztetjük az ízületeinket. Természetesen mindezt kúraszerűen alkalmazva.

Köszönöm a kutatást Varga Péter, amit rendelkezésemre bocsátottál.