
avagy hogyan mozdítsuk ki a gyereket a számítógép elől
Bitang nehéz a gyereket kimozdítani a kütyük elől. Főleg, hogy a szülői példamutatás nagyon fontos, és én is a gép előtt ülök egész nap. (Én mondjuk nem szórakozási motivációval.) A mozgásra rávenni még nehezebb, a túrázás meg a nonplusultrája a felsorolásnak.
„Tök uncsi, nincs ott semmi, majd nézhetem a fákat egész nap … „ (mindezt fejhangon) Remélem ismerősen hangzik a mondat, és nem csak az én gyermekem ilyen érdektelen a természet kínálta szépségek iránt. Történt ugyanis egyik nap, hogy kitaláltam: vegyük be a Regéci várat. Erre mondanom sem kell, jött a visszhang: Én nem szeretnék a Regéci várba menni! Az olyan unalmas.
Fotó: Krizsán Csorba Krisztina
Na ez az a pont, ahol latba kell vetni az összes fegyvert egy szülőnek, hogy valamivel megmozgassa a gyerek fantáziáját és lábait. És akkor belekezdtem:
Tudod Csillagom, élt a regéci várban egy unatkozó királykisasszony. Mindenféle játéka volt: Lego, X-box, csillámtetkó, arcfestés, puzzle, babák tömkelege, játékkonyha, fel sem lehet sorolni, mennyi mindennel lehetett volna játszani a kis királylánynak, de őneki minden unalmas volt, csak a mesék világa kötötte le, amit naphosszat a laptopján nézegetett. Még arra is lusta volt, hogy a családjával közösen étkezzen; szolgák hada hordta be a szobájába a finomabbnál finomabb ételeket, viszont még étvágya sem volt szegény papír fehér lánykának, akit még a napfény sem csókolt arcon. Sokat is betegeskedett, mivel se nem mozgott, se nem evett eleget.
(ekkor már félúton kaptattunk a hegyre )
A király nem tudta tovább nézni, ahogy a lánya szenved, így kihirdette a királyságban, hogy aki a lányát kimozdítja a négy fal közül, annak adja a fele királyságát és a királylány kezét. Jöttek a kérők Abaújból, Zemplénből, határon innen és túlról. Hoztak gördeszkát, rollert, görkorit, hívták strandra, horgászni, shoppingolni a lányt, de az nem volt hajlandó kimozdulni. Csak görnyedt a filmek előtt. Már a századik karszalagot kapta a szomszédos ország hercege, de a királylányt egyik sem érdekelte.
A királykisasszony megunta a körülötte hemzsegő tömeget, ezért fogta a laptopját, szólt a kocsisnak, hogy vigye a közeli Kopenyina hegyen található nyaralójukba. Jól gondolta, hogy ott nem találnak rá egy darabig. A nyaraló közelében lakott az erdész a családjával. Az erdész fia egész nap az apjával járta az erdőt, mezőt, rétet, és este hazaérve édesanyjának mesélt a nap eseményeiről. A királylány hálószobájának ablakán keresztül minden nap beszűrődött a fiú élménybeszámolója. Úgy írta le a fiú a nap történéseit, hogy a királylány nem akart kimaradni ezekből.
Megkérte az egyik nap az erdészt, hogy vigye el őt is magával. Másnap el is mentek Mogyoróskára. Font a fiú a királylánynak mezei virágokból koszorút, sétáltak a patakban mezítláb, gyűjtöttek gombát, amit hazaérve az erdész felesége gyorsan meg is főzött, és jóllakatta vele az éhes csapatot. Másnap Regéc felé vették az útjukat, ahol a helyi tanyára betérve a háziasszony megmutatta a gyerekeknek az állatokat: a bocikat, a kecskéket, a baromfiakat, a lovakat, megkínálta őket az éppen akkor készült ebéddel, és befogta őket a szilvalekvárt főzni.
Következő nap a király megtalálta a lánya nyomait a nyaralóban, viszont a lemerült laptop, és az üres szoba nem nyugtatták meg. Feldúlva kereste a királylányt, aki egy pár percen belül érkezett meg kacagva, pirospozsgásan, vidáman az erdész fiával. Semmit nem kérdezett, mert tudott mindent. A csillogó szemek, és a cinkos összenézések elárulták, hogy a lány igazán boldog. Az erdei séták meghozták az étvágyát is a királylánynak, és a betegségek is elkerülték már aztán a kishölgyet. A király látta, hogy a természet közelsége adja a lányának az igazi boldogságot, így hagyta, hogy lánya maradhasson a Kopenyinán. Az idő telt múlt, a fiatalok egymásba szerettek, és a király áldását adta a frigyre, és nekik adta a fele királyságot. Itt a vége, fuss el véle.
Közben megjártuk a Regéci várat. A várból elénk táruló Zempléni hegységben véltük felfedezni a királyi nyaralót, ahol a királylány és az erdész fia izgalmas kalandokat éltek át. A várból lefelé betértünk a tanyára, ahol az állatok ugyanúgy ott voltak, ahogy a mesében, és a háziasszony megkínált minket az éppen akkor készült ebédből. Úgy jártunk mint a kiskirálylány, jó étvággyal és pirospozsgásan lett vége a napnak.
És megyünk máskor is! – (ezt nem én mondtam )
Érdekes linkek
Itt van néhány érdekes link. Élvezze a böngészést :)Hírek, érdekességek
Túrák
Kapcsolat
Cím: 3896, Telkibánya, Nagy út 2/A
Mobil: 70/600-999-3
E-mail: info@abatur.hu
Facebook: facebook.com/hellozemplen